Hófehér fátyol, karmazsin selyem
tovatűnő álmok, pillanatnyi jelen
csontig hatol, s már tova is száll,
jótékony álmot bocsájt most rád
Sűrű homály mi mindent elfed,
szívbe markol, s sosem enged,
örök éjt hint hirtelen szemedre
s réveteg köd vesz körül egyre
Oldhatatlan pecsétet lehel ajkadra lágyan
édeskeserű csókkal kerget a halálba
kedvesen szólít, de a húsodba mar
skarlátvörös jel mit lelkeden hagy
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Megfagyasztva az időben téged
örök álomba kergetve tétlen
egyre elfedve mi egykor voltál
hófehér köntöst borítva reád
mozdulatlan tested lágyan marasztalja,
Tovatűnik a melegség, tovatűnik a láz,
s fagyos télnek bús pihéi sírva borulnak reád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése