Az akkor jelentéktelennek tűnő percek,
boldogságunk tovatűnő tavasza,
mézhangod még bennem cseng,
a pillanatot már semmi nem hozhatja vissza

Mosolygó arcod örökre megmarad bennem,
az emlékek mik elkísérnek a sírig
a szerelmünk requiem-e,
egy másodperc is évnek tűnik

Nélküled a tél az, mi lelkemre köszönt,
a jeges pihék keverednek forró könnyemmel,
oly távolinak tűnik a közösen eltöltött idő,
remélem találkozunk még egyszer

Nem sejtve mi vár ránk hittünk,
azok a percek tettek minket teljessé,
a sápadt holdnak súgtuk meg reményünk,
sosem köszönt már ránk a mindent elsöprő érzés

Puha ajkaidra lehelt érzéseim nem halványulnak,
fájó hiányod keríti hatalmába szívem,
nem tehettem semmit, gondolataim rólad szólnak,
egy kérdés mi kísért: szabad e téged szeretnem?