2012. augusztus 8., szerda


"Már évek teltek el mióta először találkoztunk. Sok ember fordult meg az életedben, míg én a háttérben bújtam meg, hogy élvezhessem a társaságod. Azt hittem ez a fájdalom az idő múlásával majd enyhülni fog, de tévedtem.  Örök körforgás ez. Szinte már hozzászoktam az este szemeimet maró könnyekhez, reggel pedig mosollyal arcomon köszöntöttelek téged.  Ha beavatnálak az érzéseimbe, mit tennél? Talán megvetnél? Talán elfogadnád idővel? Egy biztos… már semmi sem lenne ugyanolyan, mint rég. Azok az önfeledt nevetések együtt, azok a céltalan séták a tóparton. A szótlan percek, mikor nem kellettek szavak, hogy teljesek legyünk. A semmibe vesznének egy pillanat alatt. Ezek az édes emlékek, mik éltetnek engem napról napra. Az, hogy láthatlak téged, hogy hallhatom a hangod, épp elég nekem. Tudom, hogy az önzőségem csak fájdalmat okozna neked. Ezért hát titokban szeretlek téged továbbra is, mint ahogy eddig tettem. Hisz számomra te vagy a legfontosabb dolog az életemben."

7 megjegyzés:

  1. Ez nagyon romantikus, de nem az igaz szerelem. Honnan tudná, hogy fájdalmat okozna neki, ha be se vallja az érzelmeit? Miért vetné egyáltalán meg?
    A plátói szerelemnek az a lényege, hogy azt hiszed, a másik tökéletes, mert nem vagy vele, és nem látod a hibáit. Talán vele is ez történt. Azt hitte, szerelmes, mert elhitette magával. Ha összejönnek, talán rájött volna, hogy igazából csak egy álmot szeretett, és a kiszemeltje nem is olyan tökéletes.
    Másrészről mindannyian átéltük már ezt azt hiszem, hogy titokban szerettünk valakit. De a gyermeki rajongás és egy mély kapcsolat teljesen más.

    VálaszTörlés
  2. Ha például egy azonos nemű emberbe szeretünk bele, ott azért nem olyan egyszerűek a dolgok. Mi van ha szerelmet vall az ember akár a barátjának is akit régóta ismer, és az onnantól másképp néz rá, vagy elkezd szinte undorodni. Lehet bölcsebb inkább hallgatni, mintsem elveszteni azt akit szeretünk.

    VálaszTörlés
  3. Az tényleg más, de szerintem, ha van köztük egyfajta kötődés, akkor megértené, még akkor is, ha nem szereti a saját nemét. Ezt annak kell tudni, aki szerelmet vall, mert ő tudja, mit tudna elviselni a másik, kivéve, ha félénk, mert akkor beképzelheti, hogy meg fogják utálni, és épp azért nem fog lépni.

    VálaszTörlés
  4. Pontosan. Valaki inkább biztosra megy és inkább hallgat amellett akit szeret, mintsem kockáztatná, hogy elveszti ha színt vall. Vagy ha színt is vall, nem is hogy elveszti a másikat, de más szemmel néz rá onnantól és többé már nem lehet visszatérni abba az állapotba mint a legelején voltak.

    VálaszTörlés
  5. Engem utasítottak már vissza, és persze, rosszul esett. Napokig csak bőgtem, hogy hogy lehettem ilyen hülye, de később rájöttem, hogy sokkal jobban jártam így, mint mikor nem vallottam szerelmet, mert a második esetben sose tudtam meg, hogy működött volna e vagy sem. És ez jobban bántott, mint az, hogy kaptam egy nemet.

    VálaszTörlés
  6. Én is így gondolom, hogy jobb megtenni valamit, mintsem azon rágódni egész életünkben, hogy mi lett volna ha. De hát sokakban eluralkodik a félsz, és inkább nem tesznek semmit.

    VálaszTörlés
  7. Hát igen, ez a gyáva nyuszi effektus. Nem tudom, de ennyire nem lehetnek gyávák az emberek, vagy talán bennem teng túl az önbizalom? :D

    VálaszTörlés