Csak egy utolsó pillanat mielőtt eltűnsz,
csak egy utolsó pillanat mielőtt köddé vál minden,
ne hajtsd még álomra fejed,
lepke szárnyon ne tűnj még el.

Egy röpke percig maradj még velem,
egy röpke percig érezd még a reményt,
ne engedd el még két kezem,
adj az életnek egy utolsó esélyt.

Álmomban újra láthatlak téged,
álmomban újra láthatom mosolyod,
újra érzem kezemben kezed,
mellkasomba szúr a fájdalom.

Hideg köszönt e már rideg tájra,
szellő fújja a harmatot,
reményt kelt a nap sugara,
de a tavaszra még várhatunk.

Így hát várok, míg felkel a nap,
s a szívemben újra virág nyílik,
a holnapot emlékek tartják fogva,
míg a köd elenyészik.