"Az a tóparti este örökre megmarad emlékezetemben. A hűvös
szellő mely mégis lágyan simított végig bőrünkön. A nád susogása, és a tücskök
ciripelése. A távolban feltűnő meleg fények. A Te boldog arcod, ahogy
lényegtelen dolgokról fecsegtél, én pedig csak mosollyal arcomon feledkeztem
bele látványodba. S mikor feltűnt, hogy csak hallgatok, megkérdezted mi jár a
fejemben. Én pedig csak annyit válaszoltam, semmi. Hogyan is tudnám elmondani
neked, hogy sosem tudnék beleunni mosolyodba, hogy Te jelented nekem az életet,
s magát a világot? Így hát csendesen hallgattalak tovább Téged, s ezeket az
érzéseket mélyen magamba temettem. Hiszen ha elmondanám, azzal lehet, örökre
elvenném a mosolyodat, mely a napot jelenti jeges magányomban."
"Vajon a lelkünk és érzéseink pótolhatóak, vagy újra képesek
magukat egésszé tenni? Ha minden hozzánk közel kerülő emberrel megosztjuk a
lelkünk egy részét, s mikor csalódunk bennük és hátrálunk egy lépést, ezzel annak
egy darabkáját hagyva náluk, legvégül egyre kevésbé érinti már szívünket a
folyamatos fájdalom. Vajon legvégül, mikor már az utolsó darabot is elveszik
tőlünk, megszűnünk érző lelkek lenni?"
"A hópelyhek táncot jártak az éjszakában.
Az utcai lámpák fénye, úgy tört meg rajtuk, mint ezer apró prizma. A kis
kristályok, most tömegben repültek az ismeretlen felé. Ez az ismerős jelenet…
megnyugtató, mégis félelmetes… Magatehetetlenül sodródnak az árral. Minden
lehullott helyére, egy újabb kerül. Végtelen körforgás ez. Egyszer az ég felé
repülnek, majd a mélybe hullnak. Ahogy a szél egyre erősödik, csak többen
lesznek. De egyszer a szél is lecsendesedik majd, s ők a feledésbe merülnek.
Táncolnak dacolva az elmúlással. A hópelyhek boldog, utolsó tánca."
Nagyon szépek, de az első a leggyönyörűbb. :) Még meg is könnyeztem. :) Itt is hiányoltam azt a pár szót, hogy mi ihlette ezeket. :D
VálaszTörlésKöszönöm! A "mi ihlette?" most tényleg kimaradt, de akkor itt pótolnám. :D
VálaszTörlésAz elsőt a szokásos melankólikus hangulatom, egy akkor még kusza kapcsolatom ihlette. :) A második pedig akkor született, mikor elgondolkoztam ezeken a dolgokon. Eléggé össze voltam törve akkortájt. A harmadikat pedig az ihlette, ahogy kinéztem télen az ablakon és gyönyörűen esett a hó, bármilyen hihetetlen is. :D