A szám linkje: http://www.youtube.com/watch?v=XWh5YR8sVrI
És a vers...
Tünékeny szivárvány szemedben,
eső csillog arcodon,
egy könnycsepp int búcsút csendesen,
s remeg meg pilláidon.
Kéklő égre borúsan tekintesz fel,
s már nem hiszel a csodákban,
kezed mi egykor a világot ölelte,
gúzsba kötötte a bánat.
Már nem keresed a csillagokat
a napsugaras nyárban,
már nem rohansz annyira
önfeledten a világba.
Már nem állsz meg egy pillanatra,
hogy körülnézz egy percre,
már nem mosolyogsz rá arra,
ki csak feltűnik előtted.
Apró kimondatlan szavak,
egykor nagy, s mára megtört álmok,
hontalan érzések kavarognak,
s élősködnek egymáson.
De ne hidd, hogy nem jön el a napfény újra,
mikor ismét érezhet rab szíved,
a szabadság szegett szárnyú galambja,
egy nap újra szárnyal majd az égen.
Addig is az álmok álma ringasson téged,
pillanatnyi révület öleljen át,
s ha egyszer újra érzed belül fényed,
őszintén mosolyogj megint rám.
A szám, habár nem az én stílusom, de valóban gyönyörű, ahogy a versed is. :) Remélem, még sok hasonlóval örvendeztetsz meg minket. ;D
VálaszTörlés