2013. február 27., szerda

"Az emberek ellentmondásos lények. Vágynak arra, hogy szeressék őket, miközben ellöknek mindenkit maguktól. Más embereknek kívánnak inkább boldogságot, ahelyett, hogy maguknak tennék. Szeretnék, ha meghallanák hangjukat, annak ellenére, hogy nem akarnak beszélni senkivel. Egyre jobban kétségbeesnek az önmaguk által épített világban, s csupán kevesen jönnek rá arra, hogy csak saját maguktól várhatják a megváltást."

2013. február 26., kedd

van ami sosem változik..


Önző mézajkak vájnak a húsba,
kihunyt tekintetek keresnek utat,
csonka szárnyú angyalok
véres körmeikkel rántanak vissza.

Álmatlan, torz világ,
görbe tükröt vet rád,
megfáradt kacaj visszhangzik a szélben,
amiben hittél, homályossá vált.

Szótlan kaméliák hullajtják szirmaik,
katatón érzések garmada örvénylik,
a tejüvegen át szemlélt valóság,
jótékonynak hitt hazugságba burkolózik.

2013. február 21., csütörtök

Az első befejezett angol versem... Biztos tele van hibákkal, de remélem azért nagyjából érthető ennek ellenére. Ha valami orbitális hiba van benne, írjátok meg kérlek mi az, és kijavítom. Köszönöm~

Just tell me now, tell me once,
can you forgive me, what i’m not?
just tell me it’s ok, and give a hug,
stroke my head, and grab my arm


Give a smile, don’t leave me behind,
why the life must pulled apart us?
that scene repeat in my mind,
i can’t forget the dirt of the past


I’m afraid of i can’t recall your face anymore,
and i can’t meet with you in my dreams,
would you pride of me? I don’t know,
I just hope that’s enough what I can give


I’m scared because of I can’t remember your voice,
what will be the next what disappear,
I didn’t know what happen to you,
I hope this remorse one day will fade away

2013. február 11., hétfő

"Fájt. Fájt levegőt vennem. Fájt rád gondolnom, de mégsem tudtam mást tenni. Fájt az űr, melyet magad mögött hagytál szívemben. Édes méregként keringett bennem mindaz, mi egykor volt. Tudom, hogy felesleges. Felesleges levegőt vennem újra és újra. Felesleges rád gondolnom, de mégsem tudok mást tenni. Felesleges bámulnom az űrt, mit hagytál szívemben, hisz csak a múlt vidám kacajai visszhangoznak benne. Lehet csupán egy álom volt minden, de akkor mi ez a furcsa érzés? Csak nézek magam elé. Csend van."

2013. február 7., csütörtök


Szépen megformált hamis szavak,
csengő trillák ajkaidról,
elillan egy üres dallam,
s a szívemen halkan landol.

Egy őszinte érzés keres kiutat,
de az élet útvesztőjében reked,
lelked számtalan színben pompázhat,
de az igazi csak egy lehet.

A mosoly melyen rég osztoztunk,
talán sosem volt igaz,
a kétkedést örökre szívünkbe zártuk,
de ez nem nyújt vigaszt.

Egy törékeny szirom a szélben,
ez minden, mi megmaradt,
bennrekedt szavak és kihűlt emlékek,
szilánkokra tört ígéretek talpaim alatt.

Felolvadtam, hogy aztán eléghessek, 

így volt, emlékszem erre még jól, 
de most álmomban is reszketek, 
s a csillagokhoz fohászkodom.

2013. február 6., szerda

Kíváncsi vagyok, rájön-e valaki, mi is akar ez lenni~ :)


Szellőrózsák a viharban
Névtelen kifestőkönyv
Virágokkal teli hómező
Szürke álom
Szótlan dallamok
Néma sikolyok
Káprázat fehér ruhában
Porrá őrölt pipacsszirmok
Hiányos kirakó
Csillogás a víztükrön
Erőtlen szárnysuhogás
Reszkető árnyék
Mézédes galagonya
Keserű szirup szívedben

2013. február 4., hétfő

Régebben volt egy barátnőm, ki a legjobb barátjának nevezett, majd eltávolodtunk egymástól... ezt akkor írtam... azóta megszűnt köztünk minden kapcsolat.




Szeretném hinni, hogy igaz volt a múlt,
szeretném hinni, hogy jelentett valamit a kimondott szó,
szeretném hinni, hogy a kötelék köztünk sosem múlik,
szeretnék ebben hinni, ha mind csak hazugság volt is

szeretnék hinni mindenben, ami jó,
szeretném feledni, min már nem változtathatunk,
szeretném érezni a reményt, ha csak kicsit is,
szeretném hinni, hogy egy úton járhatunk újra, mint rég

szeretnék újra szárnyalni önfeledten, ahogy akkor,
szeretnék nevetni, kezed fogni, s mosolyogni a múlton,
szeretném hinni, hogy nem csak álom volt az egész,
szeretném érezni belül, hogy nem múlt el ez az érzés

hisz többek voltunk mi egymásnak, mint közönyös emberek,
többek voltunk,  mint két ismeretlen, kik egy útra tévedtek hirtelen,
hinni szeretném, hogy több volt ez egy múló szeszélynél,
csak azt szeretném, hogy érezd legbelül, amit én is