van ami sosem változik..

Önző mézajkak vájnak a húsba,
kihunyt tekintetek keresnek utat,
csonka szárnyú angyalok
véres körmeikkel rántanak vissza.

Álmatlan, torz világ,
görbe tükröt vet rád,
megfáradt kacaj visszhangzik a szélben,
amiben hittél, homályossá vált.

Szótlan kaméliák hullajtják szirmaik,
katatón érzések garmada örvénylik,
a tejüvegen át szemlélt valóság,
jótékonynak hitt hazugságba burkolózik.