Árnyad vagyok. Sötét hajnalokon az óra kattogásaiban élek.
Szívdobbanásod szüneteiben érzem jól magam. Gyógyszertől megcsonkult elméd
növekvő palotám. S táncot járok átfagyott bőröd alatt. Árnyad vagyok. Bolyongok
őszi világban. Paplanod alatt, ha magányosan hajtod álomra fejed. Ott élek a
megtépázott emlékek között, múltad sötét berkeiben. Árnyad vagyok. Álmatlan
éjjeleid őre. Kisírt szemeid elől hűs nepenthét rejtegetek szívem alatt. Sóvirágot
ádok sebeidre, s megmártózok olykor a megannyi karmazsin patakban. Árnyad
vagyok. A kétkedést rég szívedbe véstem. A vörös fonalat az égiek sem vághatják
el köztünk. A nap fénye sem hozhat már reményt. Ölelj át, hisz én te vagyok, s
te pedig én. Nem választhatsz közülünk.