2014. június 26., csütörtök

Árnyad vagyok. Sötét hajnalokon az óra kattogásaiban élek. Szívdobbanásod szüneteiben érzem jól magam. Gyógyszertől megcsonkult elméd növekvő palotám. S táncot járok átfagyott bőröd alatt. Árnyad vagyok. Bolyongok őszi világban. Paplanod alatt, ha magányosan hajtod álomra fejed. Ott élek a megtépázott emlékek között, múltad sötét berkeiben. Árnyad vagyok. Álmatlan éjjeleid őre. Kisírt szemeid elől hűs nepenthét rejtegetek szívem alatt. Sóvirágot ádok sebeidre, s megmártózok olykor a megannyi karmazsin patakban. Árnyad vagyok. A kétkedést rég szívedbe véstem. A vörös fonalat az égiek sem vághatják el köztünk. A nap fénye sem hozhat már reményt. Ölelj át, hisz én te vagyok, s te pedig én. Nem választhatsz közülünk.