"Egy keserédes hangulat… mégis minden pillanatát érezni akartam és örökre magamba vésni.  Ahogy a langyos eső teljesen átáztatta mindenünket, de arcunkat mégis az égnek emeltük. Ahogy önfeledten rohantunk a lemenő nap meleg fényeiben. Ahogy a bogarak zaját csak önfeledt nevetésünk törte meg, s a földnek csapódó lépteink, miközben egyre csak futottunk, míg már levegőt sem kaptunk. Az elmúló nyár lágy színei és érintései. A meleg pocsolya talpunk alatt, mely minduntalan körbeölelte csupasz lábunkat melyen próbált még ellenállni a feltűrt egyenruha nadrágja. Ahogy semmivel sem törődve rohantunk a világba és az elől egyszerre. Az emberek távoli zajai, a közeli folyó morajlása, az eső édes illata. És persze a te mindennél boldogabb mosolyod… csurom vizes hajad, a szempilláidon megpihenő cseppek, örömteli szemeid, mely rám ragyogtak, de az esővel keveredő könnyeimet már nem látták meg. Mégis bárcsak örökké tartana ez a pár pillanat, a jelen, amely körülvesz minket.  Ez a keserédes érzés a szívemben… elmúlik valaha is? Ez a nyári alkony… az utolsó nyarunk… együtt."