Két kis téli szösszenet~

Hófehér fátyol, karmazsin selyem
tovatűnő álmok, pillanatnyi jelen
csontig hatol, s már tova is száll,
jótékony álmot bocsájt most rád

Sűrű homály mi mindent elfed,
szívbe markol, s sosem enged,
örök éjt hint hirtelen szemedre
s réveteg köd vesz körül egyre

Oldhatatlan pecsétet lehel ajkadra lágyan
édeskeserű csókkal kerget a halálba
kedvesen szólít, de a húsodba mar
skarlátvörös jel mit lelkeden hagy

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Megfagyasztva az időben téged
örök álomba kergetve tétlen
egyre elfedve mi egykor voltál
hófehér köntöst borítva reád

Nincs mit tenni, a rabja maradsz
mozdulatlan tested lágyan marasztalja,
Tovatűnik a melegség, tovatűnik a láz,
s fagyos télnek bús pihéi sírva borulnak reád

Ezen a blogon a különböző írásaim lesznek olvashatóak. Lesz köztük történet, vers és pár szösszenet egyaránt. :)