"Mindig is szerettem volna hinni abban, hogyha nem is lehetek
veled, de legalább a csillagok összekötnek minket, ahogy felnézünk az égre. De
mi van, ha már többé nem keresed őket szemeiddel, és minden nap magányosan
próbálom megőrizni ezt az egyetlen közös pontot? Egyre jobban utálom a
csillagokat… egyre gúnyosabban néznek rám, mert még hinni merek, de ők tudják
az igazságot. Utálom őket… mert arra emlékeztetnek, ami nem lehet többé már az
enyém."
Ez gyönyörű, és tényleg összekötnek minket a csillagok. De nagy kár, hogy már nem írod le, hogyan keletkeznek ezek az idézetféleségek.
VálaszTörlésKöszönöm. Mostanában egy kis személyes kálváriát élek át, talán azért sem tértem ki, hogy mi miért született, de majd próbálkozom újra leírni a keletkezések mikéntjét. :)
VálaszTörlés