Álomra hajtanám fejem, de nem lehet.

Fel kell még idéznem utoljára arcod.

Másodpercek,s percek múlnak, gyötrelmesen húzza maga után mutatóit az óra a fakó falon.

Hangod még felsejlene a távolban, ha nem töltené ki fejemet a statikus zaj.

Monoton szívem zakatolása, egyre idegesítőbb ricsaj.

Ég a szem, s fáj a levegő, szótlan metronóm verdes bennem.

Egy részem már álomra szenderült, de a másik továbbra is téged keresne.