"Fájt. Fájt levegőt
vennem. Fájt rád gondolnom, de mégsem tudtam mást tenni. Fájt az űr, melyet
magad mögött hagytál szívemben. Édes méregként keringett bennem mindaz, mi
egykor volt. Tudom, hogy felesleges. Felesleges levegőt vennem újra és újra.
Felesleges rád gondolnom, de mégsem tudok mást tenni. Felesleges bámulnom az
űrt, mit hagytál szívemben, hisz csak a múlt vidám kacajai visszhangoznak
benne. Lehet csupán egy álom volt minden, de akkor mi ez a furcsa érzés? Csak
nézek magam elé. Csend van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése