Szépen megformált hamis szavak,
csengő trillák ajkaidról,
elillan egy üres dallam,
s a szívemen halkan landol.

Egy őszinte érzés keres kiutat,
de az élet útvesztőjében reked,
lelked számtalan színben pompázhat,
de az igazi csak egy lehet.

A mosoly melyen rég osztoztunk,
talán sosem volt igaz,
a kétkedést örökre szívünkbe zártuk,
de ez nem nyújt vigaszt.

Egy törékeny szirom a szélben,
ez minden, mi megmaradt,
bennrekedt szavak és kihűlt emlékek,
szilánkokra tört ígéretek talpaim alatt.

Felolvadtam, hogy aztán eléghessek, 
így volt, emlékszem erre még jól, 
de most álmomban is reszketek, 
s a csillagokhoz fohászkodom.